a méhészet természeti és gazdasági jelentősége.

A méhészet jól példázza a tájgazdálkodás azon elvét, miszerint
"csak a természetet gazdagítva gazdagodhatunk". A méhek megporozzák a növényeket, eközben mézet és egyéb, az ember számára jól hasznosítható termékeket állítanak elő. Ezek a virágpor, propolisz, méhviasz, propolisz, méhpempő - mind az egészséget védi.
A méhek megporzó tevékenysége a mezőgazdaságnak harmincszor-ötvenszer nagyobb hasznot hajt, mint a méztermelés.

A Magyarországon legelterjedtebb faj a mézelő méh ( Apis mellifera ).
A méhek életmódjukból adódóan tavasztól őszig virágport és nektárt gyűjtenek, amit mézzé alakítanak. A méhek nem alszanak téli álmot, a telet a raktározott méz segítségével vészeli át a család egy része, másik része elpusztul.

A méhészek munkája lényegében abból áll, hogy kaptárokat állítanak fel, amelybe méhcsaládokat telepítenek, folyamatosan jó körülményeket biztosítanak a méhek számára, védik egészségüket, a mézfelesleget pedig elveszik a méhektől. A méhek jó méhlegelők esetén az életükhöz szükséges mézen felül 30-60 % felesleget termelnek.

A méhlegelők olyan növénytermő területek, ahol a méhek nektárt és virágport tudnak gyűjteni. Legjobb méhlegelőink az akácosok, a hársasok. A gyümölcsfáknak inkább a méhcsaládok fejlődésében van szerepük. Fontos méhlegelők még a repce, a napraforgó, a facélia, a herefélék, a szíriai selyemkóró, a somkóró. Hazánkban leginkább akác, illetve vegyes virágmézet termelnek.

A méz kristályosodása természetes folyamat és nem a gyenge minőséget jelzi, max 40 C fokos vízfürdőben óvatosan felmelegítve a méz ismét megpuhul.